Leküzdöm a végtelent
( Fel sem fogtam, még ma sem!)
Fel sem fogtam, hogy ez is lehet,
voltál, s hirtelen nem fogtad kezem,
elcsábított a földöntúli erő,
hittem pedig, hogy ez leküzdhető.
Fel sem fogtam, de csak megtörtént,
pillanat volt, nem is oly nagyon rég,
maradtam itt gyászba borulva,
egész életem fel volt fordulva.
Fel sem fogtam, már nem nyílik virág,
nem vár több szerelmes, csókos nyár,
arcunkba nem fúj a förgeteg,
csak hullnak, hullnak kőhegyek.
Száraz fa, melyről lehull a levél,
magányos ág lettem most hát én,
fel sem fogtam , de ez is lehet,
nélküled élni , hogy is merjek!
Fel sem fogtam ,de még meglehet,
leküzdhetem tán a végtelent,
veled megint egy dobbanás leszek,
várj csak rám, egyszer megérkezek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése