Sírok én is
( Válasz, H. A. nak)
Sírok még mindig, mert ember vagyok,
s ha kell sírok, ha százszor halok.
A múlt percei égetve fájnak,
ha rágondolok, eremben a vér vágtat,
Mert kitörölni múltam nem lehet,
s ha álcáznám is a könnyeket,
s ha törölném, attól nem lennék embereb!
A könnyek melyek végig folynak arcomon,
azok csattannak pofonként, jól tudom.
Mert megváltoztatni ami elmúlt nem lehet,
csak érte hullatni igazi könnyeket
Sírok én is látod, és ember és gyarló vagyok,
kaptam a sorstól egy fájó pontot.
Mely megnyomorította végleg testemet,
megcsonkítva épnek hitt lelkemet!
Sebet hagyott , és oly nagyot,
melynek széle behegedni nem tudott!
Hát sírok, sírni fogok, mert fájok,
múltban, jelenben , jövőben, hát látod!
Hát látod, sírok és nevetek, így játszom életet,
játszom mint bohóc a színpadon,
vagy mint halálra ítélt rab a kínpadon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése