( Hugomnak szeretettel!)
Akkor februárban,
láttam, hogy kisütött a nap,
akkor , ott , elmúlt a vihar,
akkor kaptunk,egy életet,
azóta is itt van velem,
akkor születtél te meg
s ránk nevettél huncutul,
ó de jó, hogy lettél,
szegényebb lett volna a világ
nélküled, s szegényebb lettem
volna én, de kaptam egy hugikát,
ki véremből vér, ki nem csak egy testvér,
ő barát, mellettem van mióta él,
jóban, rosszban, ha vihar ér,
ha bántanának, ő nem engedi,
ha belém marnak, fáj neki,
ha nevetek, táncot jár,
fényesebb a mosolya a napnál,
erősebb mint a legnagyobb vihar,
hurrikán van , ő legyőzi,
pedig életét a sors nem kímélte,
felállt büszkén, mit délceg tölgy,
arcán csak néha látni, hogy van könny,
s ma februárban , látom
hogy kisüt megint a nap,
s ma ünnepel, s régi fényében ragyoghat,
kívánom én is, hogy örökké ragyogjon,
mosoly arcáról soha el ne kopjon,
Isten éltessen kicsi hugikám,
ezen a napon gondolj néha rám,
mert szeretlek, testvérként, barátként,
s harcolok a te boldogságodért!
Vér a vérből, nem válik vízzé,
együtt dobog a szív, örökké!
Szeretlek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése