Visszamennék..

Ács Nagy Éva
Visszamennék..

Visszamennék kicsit oda, honnét létem fakadt,
visszahúz oda minden, de sóhajom elakadt.
Megkeresném én a daloló sziréneket,
hallani szeretném még egyszer azt az éneket.
Visszamennék már oda, hol még boldog voltam,
hol arcomon pírral , de szívemből daloltam.
Nem volt lázas testem, nem fenyegette fertő,
visszamennék oda, ahol a gyermek felnő.
Anyámhoz bújnék menedékért , gyermeki testben,
simogatását a világban, mindenhol kerestem!

Visszamennék még oda hol a nap mindig süt,
nem létezik a ködös árnyat rejtő sötét füst.
Visszamennék oda, hol a szó az mind igaz,
hol nincs gonosz, senki sem húzza meg a ravaszt.
Hol az ember jó és nem fordul ember ellen,
suhanc gyermek kezében pedig nincs fegyver.
Kenyeret fog csak, játéktól piszkos kis markában,
boltba jár,nem turkál ő még az útszéli kukában.
Lábán csillog-villog, ragyog az új kis cipője,
nem úgy koldulta össze neki a felmenője.

Visszamennék még-még oda, hol csak babáztam,
az élet verejtékéről, rejtelmeiről még tudtam.
Oda hol még nem volt társam a remete magány,
s nem rágta véresre a körmömet a közelgő halál.
Hol nem éltem ezt az önpusztító életet,
s nem ítélkeztem bírámként saját magam felett!
De hát hiába már nem lehet, nem mehetek,
most már tudom jól, éltemen a halál győzhet.
Mert győzni felette nekem nincs oly hatalmam,
csak késleltetni, minél később megadni magam!