Nemszeretem piros kabátka

Ács Nagy Éva
Nemszeretem piros kabátka

Rég ott lógott a fogason, kapta, már el is feledkezett róla, néha ha fázott és kezébe akadt felvette, de sosem szerette. Nem tetszett a színe, vadító piros volt, nem tartozott a kedvencei közé ez a szín. Gondolkodott, hogy valakinek odaadja, de nem tette meg. Jó meleg volt, így mindig megkönyörült rajta. Ismét őszbe ment át az idő, nappal meleg volt, de estefelé már fújdogált a hűvös szél, éreztette a tél közeledtét. A nő a családjával kint üldögélt a padon, beszélgetek, a kis unoka ott játszott körülöttük, főzött, sárból, fűből, és kínálta őket!Nevetgéltek, pedig szomorúnak kellett volna lenniük, nem volt egy árva forintjuk sem, de nem, ők azért sem! Nem adták meg ezt az örömöt a szegénységnek! Tanakodtak, jön a tél, csizmát kellene venni a kislánynak, nagyot nyúlott, nől mint a bolondgomba! De sajnos most nem lehet!! Az asszony fázott, bement és felvette a nemszeretem piros kabátot! Pár perc elteltével paprizsebkendőt keresett a kicsinek! Nem talált, de a kabát felső zsebében, valami keményet érzett! Soha nem nézte át a zsebet, mosva is volt a kabát, és mégsem! Elhúzta nagy nehezen a cipzárt és kivette a papírt! Pénz volt, 50 Euro! El sem hitte, és persze a többiek sem!De ott volt!Nevettek, sírtak örömükben, beváltották a pénzt, vettek ennivalót, és persze meleg csizmácskát a kicsinek! Nagy becsben tartotta a nemszeretem kabátot , csak úgy hívta"Euros kabátka".S a szűkség megint közbe szólt, volt valaki akinek tetszett a kabát, úgy ahogy van, és kérte! Az asszony sokat gondolkodott, de végül párforintért megvált tőle! A nemszeretem kabát kétszer tett jót vele, és úgy gondolta, oda adja, hogy most már szeressék, és ne azért mert a zsebe pénzt rejtett, hanem azért amiért rendeltetett, színéért, puhaságáért és a melegségéért! Megérdemli a kabátka hogy nemszeretemböl, valakinek szeretem legyen!