Utam a végtelenbe
Hajamat összekuszálta a szél,
az éj szőtt bele pókháló tincseket,
gyönge léptű testemet megtépázta az idő,
virít arcomon a gondok barázdája,
s mégis szememben világító sugár,
melynek fénye sosem juhászkodik meg,
nem adja meg magát az árnyak urának
világít, bátran bele a végtelenbe!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése