Nem adom a lelkem
Hát most figyelj te vaskalapos, kegyetlen sors,
nem volt még elég,mim kell még, egyszer már
kitépted szívemet, nem maradt semmim,
mit adjak még, még kellene a lelkem is?
Hát figyelj te kegyetlen, te mostoha,
azt hiszed csakúgy koncként magam
a lábaid elé vetem,s nem küzdök ellened,
de most tévedsz , igenis küzdök és fogok!
Nem temetem magam, harcolok és tudom
nyerni fogok, akkor is ha milliószor marsz
belém, akkor is ha eltakarod a reményt,
mert erős vagyok, mindennél erősebb .
Ellenem te nem győzhetsz,mert hitem az
enyém, életem az enyém, s a magamnak
kaparom ki a gesztenyét,ha százszor löksz
a mocsár aljára , én kimászok, hidd el!
Mert mindig van kiút, mindig , hiába takarod el,
álmaimat, vágyaimat nem tudod, nincs akkora lepled,
hát hallod te sors, nem nyüszítek mint egy kivert kutya,
s vánszoroghatsz utánam én magam vagyok elenned.
De erős, nem ismersz, pedig ismerhetnél, találkoztunk,
keresztezted az utam már párszor,mit nyertél vele,
csak én lettem edzettebb, a szívemet már elvitted,
éltemet én raktam össze újra, és nem adom neked!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése