Szonett: 105
Írta: Ács Nagy Éva
Fájdalom eszi már belülről testem,
Kínoz, szenvedek, de azért sem kímél.
Lassú kínhalál szelét hordja a szél,
Rothadva bűzlik el ott bent most lelkem.
Legrosszabb dolog tán, ez a fájdalom,
Észrevétlen, belül dolgozik, emészt.
Lassan rakja le a mocskot, a penészt,
Tudom, hogy ott van, de mégse láthatom.
Üvöltésem, farkasok diadala,
Vámpíroknak jele, vérszívók dala.
Azért magam, könnyen nekik nem adom!
Szembeszállok veletek, ó ti férgek,
Nem kérem a lassan ölő mérgetek.
Rothadni élve, magam nem hagyom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése