Elindult, hetykén és büszkén
vállára vette batyuját,
várta az ismeretlen, várta a világ,
vándor lett, világvándora,
fájdalom, könny maradt utána,
és poros, sáros , vértől izzadt út,
az álmait kergette labirintuson át,
ment , elindult, de tétova volt lépése,
félve, reménykedve nézett hátrafelé,
várt, várt egy kedves szóra,
egy kérlelő pillantásra,nevetésre,
egy simogató kézre, csak egy kis jelre,
hogy maradj kincsem, nem menj sehová,
itt a helyed, itt szeretnek, ugye érzed?
a világ megvár téged,ha felnősz indulhatsz,
de most kicsi bogárkám maradj!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése