Vallomás

Ács Nagy Éva
Vallomás

ó te édes méreg, vágy csábító,
ízed a maga a tökélyes kéj,
ha érzem illatod elönt a nedvesség,
s ha belém hatolsz, sokáig ízlellek,
magamban tartalak,csak magamnak akarlak,
nem adlak másnak, kellesz te a vágynak,
kóstollak, jobbról, kóstollak balról,
egyformán csábít bármelyik feled,
s veled én bátran mindenhol vétkezek,
s ahogy merülsz bennem egyre mélyebben,
részem leszel, részem a teljes kielégülésben,
s ha elégtételt adtam búja vágyamnak,
maradékodat a papírral együtt kidobom!
Csak azért, hogy bűnünkre fény ne derüljön,
ez kettőnk titka maradjon örökös örökkön,
s ha elönt újra majd a szenvedély,
holnap, vagy aztán megveszlek én!
de be nem vallom én senkinek,
hogy én egy omlós csokis nápolyit szeretek!
érted én elveim végleg feladom,
szabadságom igába hajtom.
kellesz nekem mint boldogság hormon,
nekem bejössz, te vagy számomra az igazi,
te édes csábító omlós csoda valami!