Veled éledtem újra

Ács Nagy Éva
Veled éledtem újra

Valahogy egyedül voltam,
ültem a szobámban, némán,
meredten néztem magam elé,
meg sem rezdült a szempillám,
monoton, unott mozdulat volt úr rajtam,
megszokás, a semmit érő létem,
sajnáltam,sajnáltattam magam,
de felébredni nem volt merszem még,
álmaim, vágyaim elvesztek oly rég,
de hirtelen az ablakon áthatolt egy fénysugár,
lelkemet érintve, testemet melengetve,
szívem olvasztani jött, tudom jól,
mozdultam, karom már új mozdulatot vett fel,
arcom színesedett, halvány, fakó ,vértelen semmiből
pír kerekedett, szám mosolyra húzódott,
torkomból mint vulkánból a láva,
nevetés tört elő, mely átment hangos kacagássá,
remegtem, szemem jobban kinyitottam mint eddig,
s a lassan erősödő fényben megláttalak,
álltál ott az ablak előtt,kezed nyújtottad felém,
szóltál, hangod mint mennydörgés oly érces volt,
hívtál, merj lépni, merj élni, ne sajnáltasd magad!
villám sújtott belém,egykori béna lábam mozdult,
szaladt feléd, elértelek, megnyugodtam,tudtam
újra élek , újjászülettem veled!