Szél fújja messzire hófehér szirmait,
kacagtunk mi együtt akkor még,
téptük a réten, fújtuk mi is,
játszottunk hóesés, oly nem igazit,
még akkor veled, boldogan,
csilingelő nevetésünk a szirmokkal szállt,
fel-fel az égig, fel a felhők mögé,
vitte magasra vágyainkat,
de elmúlt, elszállt az álom,
ma már nem játszom,
a szél örökre elfújta álmaim,
pitypang még van, de már nem csábít!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése