Szonett:.CXVI . 116
Írta: Ács Nagy Éva
Nem álom ,nem rege,ez a szerelem,
Nem hazugság, nem mese az ígéret,
A vágy maga volt nekünk már a végzet,
Enyém lettél most örökre kedvesem!
Jöttél felém, vágtattál felhőkön át,
Semmiből teremtél elém hirtelen,
Lángra lobbantam fel, én a nincstelen,
Sutba dobtam el a múltam árnyékát.
Hű társam, barátom, szeretőm vagy már,
Azóta eltelt hat fénylő, forró nyár,
Örökre szólt nekünk a holtomiglan.
Tudjuk azt jól, mi már összetartozunk,
Csak sokáig még, ezért imádkozunk,
Élünk, remélünk ,álmunk határtalan!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése