Eső esik, szél fúj,
hidegek már az éjszakák,
de nappal a fény még táncol,
átmelegíti a sóvár hajnalokat,
szoborként ül a padon őszapó,
kezében könyv,olvasott talán,
mikor az idő kővé változtatta,
mesél nekünk az őszről,
hol minden csodaszép,
színes levelek lábai elé hulltak,
váltak sárga tengerré,
megszépítve a természetet,
álmokat sző a képzelet,
színes vágyakat
a megfásult elmékbe,
reményt a kihűlt szívekbe,
most is ott van,
ott a megfakult padon,
nem változott,
eső esik, szél fúj,
de őt mindig megtalálod,
és csak mesél tovább!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése